"A
magányban, a betegségben, a zűrzavarban a barátság puszta gondolata is
lehetővé teszi a túlélést, még ha barátunknak nem is áll hatalmában
segíteni bennünket. Elég a tudat, hogy ő létezik. A barátságot nem
halványítja el a távolság vagy az idő, a börtön vagy a háború, a
szenvedés vagy a súlyos csend. Éppen ezekben a dolgokban gyökeredzik a
legmélyebben, és ilyen talajból bontja ki legszebb virágait."
Ma egy különkiadással jövök a blogra. Nem lesz szó lakkokról, manikűrről (csak kicsit ☺). Bella pár napra egy TDK nyereményként Budapestre látogatott. Szerencse, hogy én is ott lakom még pár hétig, szóval simán össze tudtunk futni, aminek mindketten nagyon örültünk. Két nap találkoztunk, egy-egy nyúlfarknyi időre.
Szombaton úgy döntöttünk, hogy beülünk a Starbucksba, mivel Bella még nem járt ott (én sem mondjuk :D). Még egy közös ismerősünk velünk volt, Csenge. Jókat kacarásztunk, mert Bella nem éppen azt rendelte, amit szeretett volna.
Másnap már reggel tízkor találkoztunk. Odaadtuk egymásnak az ajándékokat. Mintha gondolatot olvastunk volna, mindketten körömlakkot ajándékoztunk a másiknak :D Egész nap együtt voltunk. Ettünk a McDonald'sban, sétálgattunk, beszélgettünk, felmentünk a WestEnd tetejére és ott kóboroltunk. Jókat nevettünk, nagyon örültem, hogy végre, újra, egy év után találkoztunk. Teljesen feltölt mindig az ilyen. Nyolc éve az egyik legjobb barátnőm és ezek a pillanatok, amikért tényleg érdemes élni.
Ténylegesen imádtam ezt a röpke két napot. Minden percét élveztem!
Ölellek benneteket: Cinc
Jó is egy-egy nap a régi barátokkal, tényleg feltölt érzelmileg, és máris könnyebb elviselni a szürke hétköznapokat. A képeken pedig átsüt a jókedvetek :-D
VálaszTörlésÉn is imádtam minden percét! <3 Remélem, minél hamarabb sikerül ismét találkozni. :) :* Az idézet meg azt hiszem, találóbb nem is lehetne. :)
VálaszTörlés